Magvas gondolatok a paradigmaváltásról

Életünk egyik legnagyobb kihívása a saját félelmeinkkel megküzdeni. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy ezek a félelmek csak a saját fejünkben léteznek, mi alakítottuk ki azokat valamilyen múltbéli rossz tapasztalatunk alapján. Ezek a félelmek aztán egyfajta paradigmaként, alaptételként épülnek be a tudatalattinkba. Ha változást szeretnénk az életünkben, akkor első lépésben a gondolkodásunkon, a téves paradigmáinkon kell változtatnunk, azaz egy paradigmaváltásra lesz szükségünk.

„Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában.” (Nido Qubein)

„Az emberek szívesebben viselik el a megszokott körülményeket, mint a kockázatvállalást és a jutalmazást. Érdemes felvállalni a kényelmetlen – kellemetlen helyzeteket, mert akkor fejlődik az ember, és azokból tanul. Ha tudatosan hozod magadat kellemetlen helyzetbe, idővel cserébe nagy kényelmet fogsz tudni magadnak biztosítani.” (T. Harv Eker)

“Az önmagunkról alkotott kép és a szokásaink, jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg

bármelyiket és a másik automatikusan változni fog.” (Maxwell Maltz)

“Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad… hogy soha nem fogod megtudni,

mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is szomorúan hangzik, legtöbben

soha sem próbálnak meg semmit sem csinálni, addig amíg nem biztosak benne, hogy menni

fog nekik.” (Bob Proctor)

„Akarnunk kell a változást. Fel kell ismernünk a fájdalmat, amit akkor érzünk, ha nem

változtatunk, és látnunk kell azt az örömöt, amit akkor fogunk átélni, ha megváltozunk.”

(Adam Jackson)

Az, hogy te most ott tartasz az életedben, ahol tartasz, az a jelenlegi tudásodnak, gondolkodásmódodnak köszönhető. Ha te ennél többet, jobbat akarsz, de valamiért azt érzed, hogy mégsem sikerül tovább lépned, az azért van, mert a jelenlegi gondolkodásodban van egy olyan paradigma, alaptétel, ami gátol a fejlődésedben.

Amikor valaki úgy érzi, hogy nem tud továbblépni, elakadt az életében, akkor általában azt hiszi, hogy a tudásával van a baj. Vagyis „nem tudok valamit elég jól, azért nem sikerül”. Ezért elvégez még egy tanfolyamot, meg még egyet, elolvas több tucat könyvet. Pedig, ha nem tudsz továbblépni, akkor nem feltétlenül a tudásodat kell bővíteni.

Amikor én aikidóztam, akkor már sokadik éve jártam az edzésekre, táborokba, de egyszer sem mentem el vizsgázni. Akikkel együtt kezdtem, azoknak már megvolt a harmadik vagy negyedik övvizsgájuk is, míg én egyre sem mentem el, mert azt gondoltam, hogy én nem vagyok ebben elég jó és nem fog sikerülni a vizsga. Milyen ciki lenne az edzőtáborban vagy egy bemutatón, ahol ott vannak az edzőtársak is, ha egyedül én bukom meg a vizsgán. De nem az aikido tudásomat kellett erősítenem, hiszen a tudásom már régen túlhaladt azon, ami a vizsgához kellett. Valójában a félelmemet kellett megszüntetni arról, hogy mi történne, ha a vizsga nem sikerülne nekem.

Hogyan jöttem rá a félelmemre? Megkérdezte az edző, hogy miért nem merek elmenni vizsgázni. Amikor kiderült, hogy mi az én paradigmám, ő azt mondta. „Figyelj, azért nem bukik meg senki a vizsgán, mert egyetlen klub vezetősége sem enged oda vizsgálni valakit, akinek a tudásáról nincs meggyőződve. Ha az edző elenged vizsgázni, akkor meg lehetsz győződve arról, hogy a vizsgád sikerülni fog, mert különben nem engedne oda. Aki azt mondja neked, hogy te ezt már tudod, az egy magasabb fokozaton van és pontosan tudja, hogy te ezen át fogsz menni. Pontosan tisztában van azzal, miről szól a vizsga, hiszen gyakorlatilag belőlük áll a bizottság.”

Sokan vannak, akik nem értik, hogyan lehet az, hogy ha megtanult egy csomó dolgot, akkor miért nem tud tovább lépni, ha elakadt az életében. A válasz: azért, mert a fejében meglévő félelem-alapú paradigma, alapgondolat az, amit nem változtatott meg.

Lásd szegény-gazdag gondolkodás: mindent megtanultam arról, hogy hogyan legyek gazdag, mindent tudok erről a témáról, mert elvégeztem 60 tanfolyamot, elolvastam 300 könyvet, de akkor miért nem megy, miért nem csinálom? Azért, mert a fejemben van egy paradigma (a gazdagok rosszak, csalók, nem lehet becsületes munkával ennyi pénzt keresni stb). Ott van ez a félelmem, ami gátol abban, hogy a tudást, amit megszereztem, azt valóban használjam is.

Ezért fontos szerintem a paradigmaváltás, mert rámutat arra, hogy figyelj, ha nem tudsz tovább lépni, akkor az azért van, mert azon a területen neked van valamilyen hibás hozzáállásod, egy hibás paradigmád.

Az egész arról, szól, hogy a fentieket megértsd. Vagyis magát azt a tényt, hogy a téves paradigma az egyik legnagyobb gátja annak, hogy bizonyos dolgokban tovább lépjünk.

A paradigma mögötti félelmek általában olyanok, amelyek valahol a felszínen is elérhetők. Ezek nem olyan tudatalatti félelmek, amik mélyre vannak ásva. Inkább általában olyan dolgok, amikről ha beszélgetünk, akkor hamar felszínre is kerülnek, kiderülnek. És akkor már megvan, hogy mi az, amin dolgozni kell. De nem úgy, hogy azt mondjuk neki, hogy Te hülye vagy, ez nem így van, ettől nem kell félni. Hanem meg kell magyarázni, hogy az a dolog, amitől te félsz (vagyis a téves paradigmád) az miért működik másként. Lásd fentebb: az edző elmagyarázta nekem, hogy figyelj, az van, hogy amikor én azt mondom neked, hogy mehetsz vizsgázni, akkor én tudom a te eddig munkád alapján, hogy nem fogsz izgulni, stresszelni és sikerülni fog a vizsgád.

Az első lépés, hogy felismerünk egy félelmet és beszélünk arról, hogyan lehet ezt megváltoztatni. De az információnak le kell ülepednie, azzal az embernek dolgoznia kell. A változás mindig nehéz, munka, ami nem megy könnyen és ehhez általában kérni kell valamilyen segítséget.

Ha azt mondod, hogy félsz a hideghívástól, akkor elkezdesz együtt hívni, telefonálni valakivel, aki profi. Hallja, hogy mit beszélsz és segít neked.

Tehát a paradigma-váltáshoz hozzátartozik az is, hogy miután felismerted a téves paradigmát, a félelmeidet, utána lassan kezdesz el a dologban tovább lépni és folyamatosan, az összes félelmedet át kell beszélned a segítőddel.

A tudást meg lehet szerezni egyedül, de a változáshoz majdnem mindig kell valaki, aki mentorként vagy támogatóként ott van melletted vagy mögötted, akivel folyamatosan meg tudod beszélni a dolgokkal kapcsolatos érzelmeidet. Felhívtam ma 10 céget, mindegyik elhajtott – akkor ezt valakivel meg kell beszélned, hogy ez miért történhetett. De akkor elkezded gyakorolni azt, amit tudásként már megszereztél. Arra fel kell téged készíteni, hogy az eleje tapasztalatokkal lesz tele. Ha fel vagy arra készülve, hogy most felhívsz 20 céget, de mind a 20 cég valószínűleg 2 mondat után elhajt, akkor nincsen azzal semmi gond, mert tudod, hogy a folyamat eleje, a változás először a tapasztalatszerzéssel jár.

Amikor én a Jaguarnál értékesítő voltam és felhívtam egy potenciális ügyfelet, akkor nem érdekelt, hogy ő vesz-e tőlem autót vagy sem, mert én nem az autót akartam eladni, hanem a rutint akartam megszerezni, a legtapasztaltabb üzletkötő akartam lenni.

Egy másik példa: egy autóversenyző leigazolt egy Forma 1-es csapathoz és egy csomó pénzt tett bele. Az volt a két legfontosabb célja abban az évben, hogy ne ő legyen a tök utolsó, és sok tapasztalatot szerezzen, azaz az első X forduló után már ugyanolyan gyorsan menjen neki a kerékcsere, mint a középmezőnyben lévőknek.

Ha megérted, hogy mitől más az a paradigma, amiről eddig rosszul gondolkodtál, akkor a következő lépés, hogy beszélni kell a félelem kezeléséről. Ha például félek a kifogásoktól, akkor beszélni kell arról, hogy ezeket a kifogásokat hogyan kell értelmezni, mi van a kifogás mögött, milyen érzelmek. Tehát az egész folyamatot végig kell vinni és akkor már menni fog a paradigmaváltás.

Tehát, ha valamiben változtatni akarunk, és az első lépésben a célunk nem az, hogy a jobbak, a legjobbak közé tartozzunk, hanem csak az, hogy tapasztalatot szerezzünk, akkor ezzel a frusztrációnkat máris csökkentettük. A Network 21-ben (MLM-Amway) volt egy házaspár, akik egyből dupla gyémántok lettek. A házaspár férfi tagja elmonda, hogy amikor ő elkezdte az üzletépítést, akkor az első 100 ember nemet mondott neki. Multitól jött, volt egy súlyos betegsége és azt mondták neki, hogy onnan el kell jönnie. miután megkapta az első 100 nem-et, (valószínűleg presztízsproblémák miatt) akkor eldöntötte, hogy a nagy számok törvénye alapján ad magának félévet, hogy ötezer nem-et kapjon. Pont azt akarta begyűjteni, amitől a legtöbb ember fél. Ez persze nem úgy értendő, hogy felveszem a telefont – köszi, nem – na megint megvan egy nem, pipa. A hívások szakmai protokollját nyilván mindenkivel végig vitte. És mire meglett az ötezer nem-e, addigra dupla gyémánt lett.

De ez mind paradigma, hogy mit keresek és mire fókuszálok. El kell magyarázni, hogy ez része a folyamatnak. mint ahogyan a főzésnek része a sózás. Bármit csinálunk, annak lesz egy olyan része, amit nem annyira szeretünk. (pl. a csirkemell elkészítésének része az, amit utálunk, a lehártyázás.) „Az a boldogság titka, ha azt tesszük, amit szeretünk, és megtanuljuk szeretni azt, amit meg kell tennünk, hogy ezt elérjük.” (Dexter Jager)

De a legtöbb területen ezt elvégezzük, mert nem kötjük össze a saját személyünkkel. Az ilyen típusú munkáknál (MLM, értékesítés) azért félünk az elutasítástól, mert azt a személyünkhöz kötjük és azt gondoljuk, hogy aki nemet mond nekünk, az bennünket, a mi személyünket utasítja el, a személyünknek mond nemet. „Azért mond nemet nekem, mert én biztos nem vagyok elég jó. Nem sikerült neki értékesítenem.”

Az egy téves paradigma az értékesítésben, amikor azt gondoljuk, hogy ha valaki nem vesz tőlünk, akkor az azért van, mert mi nem vagyunk elég jók, nem nyertük el a szimpátiáját, bénák voltunk az értékesítésben. Pedig nem erről van szó. Ha valaki nem vásárol tőlünk, annak 3 oka lehet:

1. pillanatnyilag nincs rá szüksége

2. pillanatnyilag nincs rá pénzügyi kerete, mert valami most fontosabb

3. nem tudtuk kellően felkelteni az érdeklődését a termék iránt, azaz nem tudtuk neki elmagyarázni, hogy neki ebből milyen haszna származik és hogy ár-értékben ez miért felel meg neki.

Ennek a 3 oknak pedig semmi köze ahhoz, hogy mi milyen emberek vagyunk, milyen tudással és milyen hozzáállással. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy homeless-ként is bármit el tudnánk adni, mert az információk és az első benyomások mind-mind erősítik azt, amit mondunk, de ez erről szól.

A kifogáskezelés sem arról szól, hogy én a vevőt most kicselezem, hogy mégis csak rá tudjam beszélni, hogy behúzzam a csőbe. A kifogáskezelés arról szól, hogy a vevő paradigmáit, a félelmeit kezeljük. Amikor pl. azt mondja a vevő, hogy ez a termék túl drága, akkor nem azt mondta, hogy „nekem ez nem kell”, hanem azt, hogy „szerintem ez nem fogja megérni az árát”. Tehát „nekem kéne ez a termék, csak lehet, hogy kapnék a piacon másik olyat, ami ugyanezt tudja, csak olcsóbb áron”. És lehet, hogy azért, mert azt gondolja, hogy a két termék egyforma, mind a kettő ugyanazt tudja. Ez azt jelenti, hogy nem tud eleget a termékről. Ezért ilyenkor nem a termék áráról kell beszélni, hanem a termék értékét kell a számára megmutatni. A termék számára is fontos értékeire kell rámutatni.

Amikor én azt mondom magamról, hogy paradigma-váltás specialista vagyok, akkor ez azt jelenti, hogy segítek az embereknek megváltoztatni a gondolkodásmódjukat, és segítek nekik abban, hogy tovább tudjanak lépni az életükben a fejlődésükben.